Termékek Menü
0

Na, ezért utáljuk a selfie-t annyira!

Miért utáljuk a selfie-t ennnyire

 

"Mert legtöbbször nincs művészi értéke, másrészt mert bárhol beszerezhető eszközökkel készítjük, harmadrészt mert főleg hölgyek készítik."

Az utolsó állítással önmagában a DVD olcsón sem ért egyet, és a cikk is megemlíti, hogy csak általános nézet szerint szokás azt mondani, hogy azért mert nők készítik, már a művészi értéke is csökken.

Utáljuk a szelfit, pedig ha megértenénk a jelenséget, legalább különbséget tudnánk tenni az értékes és az értéktelen szelfi között.

Az eredeti cikk szerzője is egyetért a szelfivel bizonyos szinten, hiszen készít selfie-ket. Egyszerűen nem akarja a százezer forintos telefonját vagy fényképezőgépét más kezébe adni ha turistáskodik valamerre. De a fotózás kezdete óta már csak technikai törekvés is volt az önarcképek készítése, hogy a portré képek jobb és jobb beállításait fejleszteni lehessen. Szóval véletlenül az is selfie, hiszen magunkról csináltuk, sőt művészi értékű is, mert fotóművész készíti. A selfie ebben az értelemben valódi kihívás a művész számára és izgalmas képeket eredményez. Vonakodva bár, de be kell ismernünk, hogy a selfie a művészet egy formája, ha egy önarckép, vagy önportré is az. Mármint egy művész a saját szelfijénél beállítja a fényeket, a környezetet, valamint szándékosan hangulatot és érzéseket akar visszaadni. A kompozícióba bevonhat más résztvevőket, tájat, állatokat, stb…Ezek az összetevők és kombinációik adják meg aztán a fotós stílusát.

Szóval miért is utáljuk a szelfit? A számos ok közül egyik, hogy technikailag végtelenül egyszerű eszközökkel készítjük. A nagyon széles körben is hozzáférhető olcsó telefonokban nincs igazán jó optika. A magára adó, már-már techno sznob aki egyben művész sznob is, biztos hogy gondosan megválogatja a fotómasináját. A modern telefonokkal csak el kell sütni a képet és a mű pillanatokon belül kiköthet a közösségi oldalakon. A szelfi ezért is lehet a gyűlület célpontja, mert ilyen gyorsan elkészül és “publikálódik”, az üzenőfalakon gyorsan tovagördülve. Ettől pedig a gyorsan rápillantó néző alig  érzi át az alkotó szándékát, esetleg a számára oly fontos varázslatos pillanatot.

Egyébként többen vitatják, hogy az olcsó technika mindenáron rossz eredményt szül.Talán inkább nagyobb kihívás annyiban, hogy érted-e a technikát annyira, hogy még így is művészi szinten hozod ki a hangulatot, érzéseket. Elvileg ennek így is működnie kéne, hiszen az sem jó, ha valaki csak a nagyon komoly technikai eszközökkel tud művészi értéket teremteni. Szóval ha valamit drága kamerarendszerrel készítjük a képet az önportré, ha olcsó mobiltelefonokkal akkor pedig szelfi. Ez egy mesterséges megkülönböztetésnek tűnik, hiszen csakis látszólagos lehet, hogy drága technikával lehet művészi értéket létrehozni, olcsó eszközzel pedig nem. Az is igaz azonban, hogy attól még mert valaki egy drága DSLR kamerát szokott maga felé fordítani, de folyton kiposztolja, nem tartozik igazán a fotósok közé. Ha már a konvencióknál tartunk, a művészetet nem érdemes bekorlátozni egy szokásos "gyertya láng csendélet" fotóba, hiszen a sekélyes igények által is elvész a művészi szabadság.

A harmadik felvetésünk a művészek neme, ugyanis a  mai modern művészek zöme férfi. Itt pedig utálatos, megosztóan szexista nézetek léteznek. Egyrészt általában a nők a selfie rajongók. Önmaguk dokumentálása már már életük megélésének és érzéseik kifejezési módja lett pletykákkal, csacskaságokkal, fontosnak tűnő csajos dolgokkal. Egy komoly fotós sokkal mélyebb értelmét mutatja a környező világnak virágok soha nem látott közeli fotóival, zajló folyók képével, vagy bármilyen művészien kitalált és ténylegesen megkomponált fotóval, ahogy a fotóművész nélkül az orrunk előtt lévő valóságot soha nem is látnánk. Nem is tudnánk hogy az úgy egyáltalán létezik. Annál inkább tudjuk minden nap, hogy léteznek gyerekek, vagy létezik a konyha mint olyan. Kompozíciók szempontjából a háziasszonyok életművei általában nem képviselnek művészi értéket. Különben is a nők magukról általában unalmas, kérkedő, vagy nevetséges képeket töltenek fel. A nők élet dokumentációi önmagukban nem hordoznak értéket a művészet világában. És főleg nekünk, a többi nőnek nem volna jó ha egy kalap alá vennének azokkal, akiknek nem kéne posztolgatniuk életük történetét és női természetüket, csak mert nincsenek tisztában azzal, hogy baromi unalmasak és senkit nem érdekelnek.


Első magyar nyelvű átirat, a The Guardian cikke nyomán. 
http://www.theguardian.com/commentisfree/2015/feb/05/selfies-sexism-women

Tartalomhoz tartozó címkék: Selfie-blog